Szia kedves, marslakócska (18) vagyok. Lista, naptár, és napló mániás, végzős gimnazista. A mindent túlélő fajtából. Sok kedvencem van, én sokaknak nem vagyok kedvence, pedig néha nagyon szeretném, hogy szeressenek, de megváltozni nem tudok, és nem is áll szándékomban. Nem mondom, hogy nem vagyok a tömeg része, hogy gyűlölöm a ""mainstream"" dolgokat, meg, hogy nagyon különleges, és egyedi személyiség vagyok, mert én vagyok a tömeg, és mi mind a tömeg vagyunk. Az már más kérdés, hogy ki érdekes és ki nem ebben az emberek által, emberekből álló masszában, de hát minden relatív, és nincs örökigazság. Ugyebár. Ezt a szót sokat használom. Szeretek írni, többnyire szeretem magam, néha szeretek magamról is írni, és igen, tisztában vagyok vele, hogy azt kéne mondanom, hogy ez a blog nem az önimádatom terméke, de mind imádjuk, vagy imádni akarjuk magunkat, akik blogolunk, szóval ja. Értitek. --->
Mindenes, de többnyire könyves blogom: INCSUCSUNNA
Magyar kortárs irodalom: HÍV
Az oldalnak nincsenek cseréi, de nagyon szívesen olvasom más emberek bejegyzéseit. Az alábbiak inspirálnak és/vagy jó viszont ápolok a szerkesztőjükkel, esetleg érdekesek, vagy szimplán csak rendszeres látogatójuk vagyok.
dolly || Tomi || Gabriel || Mona || Christy || Nadja || guule
| |
|
|
Anyukám szerint menő vagyok |
2016. március 29. Helyzetjelentés
30/110 tétel.
Atyaég.
Egy hónap az érettségiig, úgyhogy most már tényleg csinálok majd valamit. Megírtuk az irodalom próbaérettségit, értelemszerűen jól ment, gondolom észrevettétek, hogy bármiről tudok oldalakon át írni, ráadásul a téma a filmes feldolgozások volt az érvelésnél, szóval olyan volt, mintha a blogomra írnék. Majd meglátjuk az eredményét.
A tavaszi szünetben azt hittem, hogy majd én hú de nagyon tanulni fogok, erre végig pihentem az egészet. Ma van az utolsó nap, ma valahogy hirtelen megcsináltam tizenegy matek érettségi feladatsort (igen, jól olvastad), megírtam és elkezdtem tanulni egy német szöveget, most meg irodalom tételeket gépelek be. Igazából utolag nem bánom annyira, hogy pihentem, talán egyedül a törizés hiányát, de április nyolcig (próbaérettségi) összeszedem magam.
Gépelek be mindent most majd mint a kisangyal, hogy amint olyan idő lesz délelőtt is, ki tudjak menni az udvarra tanulni, ahol 1) jó hangulat van 2) barnulok közben 3) a kutyámon kívül semmi se vonja el a figyelmemet.
Volt egy szürreális estém a szünetben, nagyon fura volt, mintha hirtelen mindenkit elkezdtem volna érdekelni, de ennek ellenére jól szórakoztunk, csak hát basszameg, fura volt.
És a szalagavató óta lement rólam kilenc kiló, atombrutál, pedig csak három hete járok heti egyszer szórakozni a konditerembe roxanne-nal.
Egyelőre ennyi, tényleg tanulnom kéne, most is bűntudatom lett, hogy nem Shakespeare-t gépelem, hanem ezt a szart.
Puszi nektek, meg kitartást.
(Ha találok valami olcsó kategóriás, de jó kamerás mobilt, lehet csinálnék vlogokat, de ilyen összevágott kirándulósfélét, vagy nem is tudom, amúgy.)
2016. március 6. Tavasz
28/110 tétel.
Életkedv semmi.
Fáradtan és betegen.
Nem hiszem el, hogy három hónap alatt másodszorra vagyok beteg. Kiköhögöm az életemet, fáj, és ami legrosszabb, egyáltalán nem elegáns, hogy öklendezésig köhögöm magam.
Mélypontomon vagyok, nem tudok tanulni, nem akarok tanulni, aludni akarok, fáradt vagyok, és inkább mangát olvasok egész nap, mintha nem lenne semmi dolgom. Pedig rohamosan fogy az idő, a hónapban már kezdődnek a próbaérettségik, én meg még mindig semmit sem tudok.
Igazából a töritől félek, ott kell az írásbelire is készülni. A társadalomismeretet még mindig nem kezdtem el. Motiválatlan és kimerült vagyok. Nem adtam fel semmit, csak most nem érdekel semmi.
Most érettségiig nem megyek bulizni, bár őszintén szólva ez nem akadályoz abban, hogy elcsesszem az időmet, az meg, hogy megbetegedtem egyáltalán nem segít. Elalszom minden délután, és mire felébredek már nincs időm semmire.
Mai teendőim (lennének): átnézni a történelmet az Árpád-kor végéig, megtanulni a XX. század szóbeli tételeit, megírni két rövid és egy hosszú esszét, érvelés vázlatot írni, meg még fasz tudja mit felejtettem el. A legrosszabb az egészben, hogy nem, nem én basztam ki magammal (kivételesen), azzal, hogy az utolsó pillanatra hagytam mindent, hanem ezt mind tegnap ill. tegnap előtt kaptam ki feladatnak, mint hétfőre elvégzendők. Várom, hogy lemenjen a jövőhét, és utána hézagosan kelljen bejárnom, mert így csökkenek a tanáraim által elvárt követelmények, és haladhatok úgy, és azzal, ami nekem jól esik.
Most lefekszem aludni, aztán meglátjuk mikor kelek fel, és mire lesz még időm.
Egyébként pedig úgy írnék rendszeresebben ide is meg az incsucsunnára is, csak hát bassza meg mindenki.
| |
|
|