Őszintén, most nagyon komoly és durva hisztit szeretnék levágni, a földhöz baszkodni magam, mint egy öt éves, de azt hiszem, meg tudom is, hogy megfogadtam, hogy a szaréletűségem megtartom magamnak. Mindegy azért finoman utaltam rá, mi is a helyzet.

Valaki mindig bekavar, minden viszi el az időmet, én képtelen vagyok azt csinálni, amit szeretnék, napi két fájdalomcsillapítóval szedálom magam, mert egyszerűen már hányingerem van a fejfájástól, szeretnék egyszerűen csak túl lenni az egészen, és annyit inni, hogy nem, hogy a szalagavatót, az egész hetemet, meg az előzőt is elfelejtsem.

Alapvetően nem vagyok az a bálozó. Mármint szeretem megadni a módját a dolgoknak, nálam nagyobb burzsuj picsát még senki se látott ezen a földön, de egyszerűen belefájdul a fejem a drámázásba, meg, hogy kinek mi nem jó. Ja és mint azt már említettem előzőleg, amúgy se vagyok az a fehér ruhás.

Elhatároztam, hogy Anna Kareninásat játszok majd aznap, meg minden, bár az abroncson kívül semmi se lesz bennem annakareninás, ha csak nem vetem magam egy vonat elé utólag.

Szóval kedves tanárnő, ezek jelenleg az érzéseim a szalagavatóval kapcsolatban, amiket maga úgy hiányol a beszédemből. Engem. Meg az érzéseimet. Mert csak az iróniám van benne.

Máshogy nem is nagyon tudom kezelni a dolgokat, az meg sose volt az én módszerem, hogy kibújok minden felelősség alól, és bezárkózom a szobámba. Úgyhogy ironizálok, meg reménykedem abban, hogy nem olyan rövid a szoknyám, hogy a beszédem közben az első sorban ülők a bugyimat is megcsodálhassák. Csináltatnom kéne egy olyat, amire rá van írva, hogy "ha ezt látod, nem a beszédemre figyelsz", vagy "ha ezt látod, akkor van rajtam bugyi". HA.

Egyébként mindent a környezetemre fogok, meg arra, hogy néha sajnálom a pénzt (mikor nem?).

Persze, nyugtatom magam, hogy csak ezen legyél túl... De tisztában vagyok vele, hogy utána meg a felvételi jelentkezés jön, meg az érettségi, meg minden más.

Nem mondom, hogy várom a nyarat, mert az is elmúlik egyszer, és utána megint minden kezdődik előlről. Sokat agyalok azon, hogyan tudnám mégis elviselhetőbbé tenni ezeket a stresszes időszakokat. Egyelőre a listáim, bakancslistám, meg ilyenek tartanak életben.

Ui.: Ma kaptam egy SMS-t, hogy egy ember megkapta a vérem! Annyira boldog vagyok, hogy tudtam segíteni valakinek (és ilyen hamar!).

Ui2.: Megjegyzés magamnak. A hónapban még vannak teendők, jó lenne, ha a szalagavató után minél előbb összeszedném magam. El kellene olvasnom, és írnom a Tövisek hercegéről, illetve hiába kavarnak be, hogy ki lesz a konzulensem, jó lenne pár cikket még elolvasnom a társadalomismeret érettségihez, és lassan elkészítenem a kérdőívet, hogy legyen idejük az embereknek kitölteni, és nekem még kényelmesen kielemezni.