Szia kedves, marslakócska (18) vagyok. Lista, naptár, és napló mániás, végzős gimnazista. A mindent túlélő fajtából. Sok kedvencem van, én sokaknak nem vagyok kedvence, pedig néha nagyon szeretném, hogy szeressenek, de megváltozni nem tudok, és nem is áll szándékomban. Nem mondom, hogy nem vagyok a tömeg része, hogy gyűlölöm a ""mainstream"" dolgokat, meg, hogy nagyon különleges, és egyedi személyiség vagyok, mert én vagyok a tömeg, és mi mind a tömeg vagyunk. Az már más kérdés, hogy ki érdekes és ki nem ebben az emberek által, emberekből álló masszában, de hát minden relatív, és nincs örökigazság. Ugyebár. Ezt a szót sokat használom. Szeretek írni, többnyire szeretem magam, néha szeretek magamról is írni, és igen, tisztában vagyok vele, hogy azt kéne mondanom, hogy ez a blog nem az önimádatom terméke, de mind imádjuk, vagy imádni akarjuk magunkat, akik blogolunk, szóval ja. Értitek. --->
Mindenes, de többnyire könyves blogom: INCSUCSUNNA
Magyar kortárs irodalom: HÍV
Az oldalnak nincsenek cseréi, de nagyon szívesen olvasom más emberek bejegyzéseit. Az alábbiak inspirálnak és/vagy jó viszont ápolok a szerkesztőjükkel, esetleg érdekesek, vagy szimplán csak rendszeres látogatójuk vagyok.
dolly || Tomi || Gabriel || Mona || Christy || Nadja || guule
| | |
|
|
Anyukám szerint menő vagyok |
2016. február 10. Jelentkezés
Na gyerekek, én leadtam a jelentkezésemet, innentől kezdve egy dolgom van; tanulni. Sajnos most tényleg, nincs kifogás.
Olyan szinten túlterhelt vagyok, hogy amikor tudok, akkor alszom. Amikor nem, akkor meg megpróbálok aludni.
A szalagavató szépen lement, a tűzés elég jól, hál'isten a fuldoklási jelenetemről csak azt hitték, hogy bunkó vagyok és röhögök, nem pedig azt, hogy meghalok (pedig én azt hittem), a beszédem is oké volt, azóta is dícsérnek miatta. A bál már neccesebb volt, leestem a lépcsőről esküvői ruhában. Kétszer. Pedig nem vagyok egy Jennifer Lawrence, hiába mondogattam mindenkinek (és ezért hitte mindenki azt, hogy részeg vagyok). A térdem azóta is lila. Sőt. Azóta a másik is. De legalább a torkom már jó, egy hétig beszélni alig tudtam, aztán hétvégén kialudtam, addig meg rekedten és fuldokolva próbáltam túlélni az életemet.
Az érettségi tárgyaimmal kavarnak a tanárok, de kezdem megszokni, és csak makacskodom, mint egy öszvér, más dolgom nem is nagyon van. Ja igen. Tanulni. Lenin is megmondta. Mindegy. A tavalyi évek szerint a legmagasabb ponthatár ahova beadtam a jelentkezésem 460, a legalacsonyabb 390 pont, valahova csak beférek majd. Egy olyan másodikként-harmadikként jelöltnek is már örülnék, mint majom a farkának. Szeretnék irdatlan jól teljesíteni, utána meg pihenni, de rohadt sokat.
Most már amúgy eléggé biztosodik, hogy nyáron VOLT-ra megyünk, főleg, hogyha nem lesz akkor semmi színjátszós dolog beszervezve. Mivel jön megint a Skillet ezért valószínűleg Roxane is jön velem, de azért majd jó lenne még egy-két embert beszervezni, hogy ne kelljen muszájból másokhoz csapódni, mint tehénszarnak a falhoz.
Megosztanám veletek még mi zajlik az életemben, de tényleg tanulok. Anyámék közben néha bőgnek egyet az apa-lánya tánc felvételeken, vagy meghallgatják a beszédemet, illetve elvesztik hivatalos okirataimat, hogy utána idegbetegként rángadozzak itt nagy szkennelések közepette, de hát ezek olyan mindennapiak erre fele, hogy már említeni se kéne.
Bocsánat, hogy egy unalmas fasz vagyok, higyjétek el, ez nekem a legnagyobb átok.
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó